Feldolgozás alatt - Grafikák a Csernus-hagyatékból / James Ensor - Válogatás a KBC Bank Művészeti Gyűjteményéből

A címek és alcímek hosszú sora két kiállítás egy napon és egy helyen való megnyitására utal, ami a KOGART Házban került megrendezésre tegnap este. Akik ismernek valamennyire, tudják, hogy a KOGART Galéria festménybecsüs képzésére járok éppen, így a csoport meghívása evidens volt, mi pedig egész szép számban meg is jelentünk az eseményen. Részemről azért sem volt kérdéses a dolog, mert Csernus Tibor az utóbbi években egyik kedvenc hazai művészemmé nőtte ki magát, aki ugyan 1964-től haláláig Párizsban alkotott, de ettől természetes ő még nekünk magyar (és gondolom a franciáknak is). A másik most nyíló időszakos kiállítás pedig a belga expresszionista, James Ensor karakteres művészetét mutatja be, s magán a megnyitón részt vett a műgyűjtői tevékenységet is folytató belga KBC bank vezérigazgatója, illetve a belga nagykövet is.

Kezdeném először a Csernus Tibor hagyatékot feldolgozó kiállítással, aminek a különlegessége abban áll, hogy valóban egy feldolgozás alatt álló életműből lett összeállítva a KOGART Házban most látható kollekció. Vagyis a tevékenység ma is tart és a bő 4 éve elhunyt festőművész 900 művének, többek között olajfestményeinek, pasztell-és akvarell vázlatainak restaurálása, katalogizálása és elrendezése még ma is folyik. Így a kiállítás elsősorban az újonnan megkerült vázlatokra koncentrált, amit eddig a nagyérdemű nem láthatott. Számomra ez is adott egy plusz izgalmat, hogy úgymond fiókokból összegyűjtögetett munkákat lehetett látni a festőtől. Ez azonban meg is nehezíti a helyzetem, mert illusztrációként csak kevés példát tudok majd felhozni, a képek pedig vázlat mivoltuk miatt cím nélkül állnak. Itt most szinte kivétel nélkül a realisztikus, vagy ahogy még címkézni szokták: ál-akadémista és neobarokk stílusú munkáit lehet látni, tehát a korábbi, expresszívebb képei (amikkel megszerettem annak idején a munkásságát), itt most nem kaptak helyet. És amik felkerültek a falakra azok is túlnyomórészt vázlatok, félkész munkák, de ahogy azt ifjú művésztanonc éveim alatt megtanultam, egy rajznak vagy festménynek mindig a maga módján teljesnek kell lennie, bármelyik fázisban is hagyjuk abba a munkát. Azt hiszem ez az alapvetés Csernus pasztell és akvarell vázlatain kitűnően megvalósult.

A túlnyomórészt meztelen női testek gyakran egy-egy páratlanul élénk színfolt közé elhelyezve mindent elmondtak az emberi testről, anélkül, hogy megkívántak volna további finomítgatást, vagy minden részlet aprólékos kidolgozását.
A képek mellett időnként feltűnő magyarázatokból megtudhatjuk, hogy hogyan is történik egy életmű feldolgozása és miképpen történik Csernus Tibor esetében a restaurálás. A művész műtermében talált pasztellrajzok jelenthettek némi kihívást, ugyanis a művész nem fixálta le a képeket, így a finom, porszerű anyag elkenődött az egymás hátára dobált papírhalmok közt. A restaurálás alatt természetesen megtörtént az utólagos fixálás, a lapok paszpartut és keretet is kaptak, az eddig elkészült munkák pedig mehettek is a kiállításra.

Az egylégterű kiállítóterem egyik végében diavetítést is lehetett látni, ami pedig a festő munkamódszereibe engedett betekintést. Mint sok más huszadik századi realizmusra tökervő művész, ő is nagy számban dolgozott saját maga által készített fényképek, diák és újságok képes illusztrációi alapján. A kiállításon egyébként kettő (ha jól emlékszem a mennyiségre) nagyobb olajfestménye is ki lett állítva. Érdemes megnézni hát ezt a kiállítást, ismét egy olyan anyag ez, amit a nagyfokú valósághűség miatt nem nehéz befogadni és adalékként megtudhatunk valamit a restaurátorok és művészettörténészek háttérmunkájáról is.


James Ensor munkáit bemutató másik kiállítás pedig egy különálló szekció, nem kapcsolódik tematikájában Csernus Tiborhoz. Ám mivel egy fontos nemzetközi művészről van szó, érdemes egy emelettel feljebb is menni, ahol a belga modern festő néhány festménye, de túlnyomórészt rajzai és nyomatai lettek kiállítva. Azért írtam ilyen sejtelmesen, hogy James Ensor egy modern festő volt, mert igazán nem lehet beskatulyázni, de a szakma őt is azok közé sorolja, akik nagy hatással voltak a XX. századi modern irányzatok életre hívásában, elsősorban az expresszionizmusra. Festői világa teljesen egyedi volt, maszkok, csontvázak és allegorikus alakok alkották a magvát, ami a művész részéről egyfajta lenyomatai voltak a szorongásának és túlnyomórészt magányban eltöltött, hosszú életének.

James Ensor: Pierrot és csontváz

Sokféle hatást lehet felfedezni a képeket látva, a groteszk, karikatúra szerű alakok hömpölygő tömege akár Hieronymus Bosch-t is eszünkbe juttathatja, de a kortárs Van Gogh is megtette hatását a belga művészre. A modern emberre oly nagyon jellemző szorongás mindkettőjükből előhívta azt a képi-és téma világot, amivel ma azonosítjuk őket. James Ensor esetében ez sokkal inkább a társadalom gúnyolásáról szólt olyan elévülhetetlen szimbólumokkal, mint amilyen a hét főbűn, a betegségek vagy a köztünk járkáló Halál.

James Ensor: A halál uralkodik a hét főbűn felett

Talán itt lehetett volna egy picivel több festmény, mert a nyomatok nagyon apróak, így aki a "méret a lényeg" elv alapján járja a kiállításokat, talán hiányolni fog itt valamit. Azért ez így is nagyszerű lehetőség az expresszív irányzatok kedvelőinek, mert James Esnort sem látni itt minden nap...