Tűvel írva - Richter Sára kiállítása

Ezúttal ismét egy kortárs művésznő kiállítását voltam szerencsés látni, Leányfalun, az Aba-Novák Galériában. Richter Sára textilművész, elsősorban varr és hímez, másodsorban pedig mindezt vegyíti a legváltozatosabb technikákkal és felhasznált alapanyagokkal. Művészetében az anyagok mellett erős formáló erővel bír még a költészet és a betűk maguk is. Elsősorban költőktől, például Weöres Sándortól kölcsönzi a sorokat, amiket aztán kivarr, nyomatoz vagy épp ragaszt - például gyerekkorunk kedvencéből, a betűleves tésztából. Mindezt különféle elgondolásban, hol hosszú textilsávokra, hol pedig sajátos könyveinek lapjaira.
A művész és művek jobb megismerésénél segítségemre volt a galéria gazdája, Kováts Kristóf, Aba-Novák Vilmos festőművész unokája, akinek nevét maga a galéria is magán viseli. Itt azonban nem Aba-Nováktól láthatunk műveket, ha estleg valaki erre gondolt, hanem mindenféle időszakos kiállítást lehet megnézni más művészektől.

Fotó: Kováts Kristóf, Aba-Novák Galéria (weboldal, Facebook)

Richter Sára művészete alapvetően személyes szimbólumokra teszi a hangsúlyt, amiket az őt nem ismerő szemlélő a képzelőerejétől függően tud befogadni és megérteni. Sokszor használt motívumok nála az anyaság, terhesség, születés és halál, amik egy nő életének gyakorta meghatározó elemei és a mindehhez tartozó képi elemeket azonnal megértjük. A halál gyakori újrafelemlegetése viszont inkább utal egy személyes tragédiára, mintsem pusztán csak általánosságban az elmúlásra. A művésznő életében bekövetkezett közeli hozzátartozó elvesztése a lehető legsebezhetőbb életciklusban, terhessége alatt sújtotta, ami magyarázatot ad az egy helyen történtő rengeteg csontváz-és terhesség ábrázolásra. Ha belegondolunk, nincs annál nagyobb kontraszt és megmérettetés egy nő életében, mint amikor valakit elvesztünk, de egyben új életet is adunk egy gyermeknek. Ilyenkor az Élet és a Halál egymástól veszik át a stafétabotot, a kettőjük közt vívódó anya pedig nem tehet mást, csak tűr. Richter Sára helyesen döntött, amikor mindezt a végletességet a művészet nyelvére is megpróbálta lefordítani, egyszerre nagyon személyes és egyben üzenni akaró munkáival.

Fotó: Kováts Kristóf, Aba-Novák Galéria (weboldal, Facebook)

A kiállítás kedvelt darabjai a textilből készült könyvecskék, amik egy-egy versrészlethez adnak vizuális körítést. Maguk a könyvlapok is textilből készültek, a borítóra, a lapokra és a hátoldalra általában valamilyen kisebb tárgyat varrt a művésznő. Pénzérmék, kulcsok, kődarabok, fémlemezek, csontok, de még szivacsdarabok is díszítőelemként szolgálnak ezeken a darabokon. Kicsit olyan ez, mintha otthon keresgélnénk a fiókban, hogy milyen haszontalannak tűnő holmikba lehetne új életet lehelni, ami bizonyára gyakran megfordulhat a sokgyerekes anyák fejében, miközben a gyerekekkel vannak otthon. Eredetileg maguk a kis könyvek is a művésznő gyerekei miatt születtek meg, majd ezután kezdek külön életet élni és egyre inkább lettek Richter Sára talán legkifejezőbb művei.

Még a könyves részleghez tartozik ez az ABC is, ami Weöres Sándor azonos című művét "könyvesíti" meg:

Nekem itt eszembejutott az is, hogy a művésznő vajon mi alapján párosította a színeket a betűkhöz? Szinesztéziának hívják ugyanis, amikor betűkhöz, számokhoz vagy akár hangokhoz színeket párosítunk. Én gyerekkorom óta előszeretettel művelem ezt, már ha ez tudatos. Nálam például az A betű kék az O pedig citromsárga és ha látom, hogy másoknál máshogy van a "leosztás", némileg meglepődöm, mintha ezek nagyon erősen kötött dolgok lennének. No azért nem akadtam fenn azon túlságosan, hogy Richter Sára máshogy párosította a színeket, így is élvezetes volt ezeket a tenyérnyi munkákat forgatni!

Helyet kaptak a könyvek és a hosszú sávok mellett még falikép, vagy épp függönyszerű munkák is, az utóbbi sok kisebb képből lett összevarrva. Különösen látványos, hogy egy-egy ilyen részben portréfotókat látni, amik egy speciális fóliára nyomtatva rávasalhatók a textilre. Minden arcon látszik, hogy gazdáik a távoli múltban éltek és haltak meg, némelyik kép már annyira kopott vagy hiányos, hogy a rajtuk látható arcok szinte kísértetszerűvé válnak, számomra némelyik eltűnő félben lévő fej egészen félelmetesen hatott. Az arcok közt pedig újabb szimbólumok kaptak helyet, amik a halál-motívumok mellett utalnak olyan emberi és pozitív tényezőkre is, mint a barátság vagy a születés. Nekem ez a munka volt talán a kedvenc a kiállításról, egészen szokatlan módja a múlt és halottak fölötti megemlékezésnek.

Összegezve a látottakat, a textilek egy nagyon meghitt és feminin, de egyben sötét és letargikus érzésvilágot mutatnak be gyakran meghökkentően lényegretörően, sokat mesélve ezzel egy többgyerekes anya kavargó gondolatairól és érzéseiről.